Öcsi

gitár, szólóének, vokál

hamarosan…

Kriszta

szólóének, vokál

Pályafutásomat tizenhat évesen, a debreceni Vasutas Musical Stúdióban kezdtem. Majd az iskola után tizenöt éven át játszottam, szubrettként, különböző világ – és országszerte ismert és közkedvelt, egész estét betöltő musicalekben, otthon, Debrecenben. Ezzel szinte párhuzamosan alakult a „másik életem”, amely közvetlenül a popzenéhez kapcsolódik…

1998 – ban, egy szerencsés találkozásnak köszönhetően megismerkedhettem Zolnai Zoy! Andrással és Czifra Sándor Mosquito – val, akikről akkor még nem lehetett tudni, de hamarosan kiderült, hogy a nevükkel fémjelzett két debreceni zenekar: a Kerozin és a Desperado, meghatározó színfoltja lesz a magyar popzenei palettának.

Nekik köszönhetően, jelen voltam, és dolgozhattam a Desperado első nagylemezének háttérmunkálatainál, ami számos újabb, nagyszerű ismeretséget hozott a helyi könnyűzenei kiválóságok körében. Ezt követően is mindig gondoltak rám: az elmúlt húsz év alatt jónéhány reklámmunka énekhangja lehettem. 2002 – ben pedig a Gyere, és álmodj! című album címadó dalának vokáljainak feléneklését bízták rám, ami még abban az évben aranylemez lett.

Ez a találkozás hozta a DJ Scaty és Németh Attila GerMan – nal való ismeretséget is, akikkel a közös munka szintén meghozta gyümölcsét. Még 2002 – ben, lemezre énekeltük a kiváló dalszerző: Kovács Tímea Timchy által megálmodott dalokat. Ennél az anyagnál is a vokálok megírásáért és megvalósításáért vállaltam felelősséget. A szerzői kiadású anyag címadó dala pedig az Őrült világ című alkotás lett.

2003 – ban két újabb jelentős állomáshoz érkeztem: év elején megismerkedtem Kenéz Zolival, Villás Miklós Öcsivel, és Turuczkai Imrével, azaz a debreceni Jam Zenekar akkori tagjaival, akik miatt most épp bemutatkozó soraimat olvasod… 🙂

Majd ugyanebben az évben Koroknai Árpád (Omen, P.Box zenekar) fővezérletével megalakult a nyolc kiváló zenészkollégából álló Acoustic Gallery névre hallgató formáció, ahol szólistaként és vokalistaként is volt szerencsém belekóstolni a világ legkiválóbb rockzenekarainak dalaiba, amelyekből a csapat repertoárja összeállt. Különböző klubokban, fesztiválokon találkoztunk a műfaj imádóival, akik nagy szeretettel (és mégnagyobb bulikkal) fogadták a produkciót…

2007 – ben már javában működött a Jam, amikor Mosquito felkérésére elkészült A szerelem tengerén című dal is, amelyben immár nemcsak vokalistaként, hanem szó szerint szólóban is megmutattam magam, hiszen a dalhoz videoklip is társult. A dal ötletgazdája egy erdélyi magyar lemezlovas: DJ Studio Project volt, a megvalósítás pedig Mosquito és DJ Szatmári nevéhez fűződik, melyet annak idején nagy sikerrel játszottak a különböző határon túli csatornák.

2014 – ben pedig tettem egy kis kitérőt a filmezés világába is: a Magyar Média Mecenatúra és a Debreceni Városi Televízió kooprodukciójában elkészült a fiatalokat megszólító, és aktuális problémáikkal foglalkozó, „Az 5. íz” című nagyjátékfilm, amelyben Kim szerepét alakíthattam…

Nagy élvezet volt a fiatalokkal és a Széles Tamás nevével fémjelzett közös munka, amely még abban az évben besöpörte, kategóriájában, a legjobb filmnek járó díjat…Az alkotás zenéit, pedig nem kevesebb, mint Bornai Tibor (KFT együttes) szerezte…

Köszönet mindenkinek, aki hozzásegített, hogy ma is pályán lehetek, és mára az lettem, aki vagyok!

Neked pedig, kedves Érdeklődő, jó böngészést kívánok! 🙂

Zoli

billentyű, szólóének, vokál

A zene szeretetét Édesapámtól örököltem, hiszen maga is játszott egy zenekarban. Emlékszem, négy éves voltam, mikor hazahozta a dobfelszerelését és otthon gyakorolt. Ma már tudom, akkor éppen rumba – ritmust ütött…Amikor felállt a dob mögül, leültem a helyére, és ott folytattam, ahol ő abbahagyta. Valahogy így kezdődött a „Nagy Szerelem”…

Így a szüleim öt éves koromban zenesuliba írattak, zongora tagozatra, amit mellesleg soha nem szerettem…azt hiszem, akkorra annyira elvarázsolt a dobszerkó, hogy az iskolában is mindig az ütő – terem környékén „ólálkodtam”…

Közben Édesapámék természetesen hétről – hétre zenéltek, és mire 7 – 8 éves lettem, már nagyon sokszor elvitt magával. Így előfordult, hogy megengedték, hogy hol a dobost, hol a billentyűst helyettesítsem…Az első esküvő, melyet végigdoboltam, kilenc éves koromban volt…

Tíz éves koromra egyre jobban elkezdett érdekelni a gitár is, így eldöntöttem, hogy más gitárosoktól ellesve a fogásokat, technikákat, autodidakta módon elkezdem képezni magam.

Tizenhárom éves koromban Édesapám kiszállt a zenekarából, és, mivel addigra már az egész repertoárt ismertem, nem volt kétséges, hogy én veszem át a helyét, a billentyű mögött.

1995 – ben mindössze tizennyolc éves voltam, mikor úgy éreztem, váltanom kell. Így egy új zenekarhoz szegődtem. Ez volt a Dió Band.

Mint minden fiatal, bár nem voltam már „pályakezdő”, de én is kerestem az utam, zenei vonalon is.

Ezért 1997 – ben átigazoltam a Cheops Zenekarba, akiket kölyök korom óta ismerek és szeretek…de itt sem fogott igazán a hely…

1999 – ben megismerkedtem Villás Öcsivel és Turuczkai Imivel, akik addigra már szintén évek óta együtt zenéltek. A szimpátia kölcsönösnek bizonyult, így 2000. január 1 – jén, ünnepélyes keretek között megalapítottuk a Jam Zenekart…

Három, szép, együtt töltött „legényév” után minket is megérintett a változás szele…Ugyanis: mi is megéreztük, hogy nő nélkül egy élőzenekarban sem élet az élet…

2003. januárjában pedig az akkori állandó klubhelyünk, a debreceni John Bull Pub ajtaján egyszercsak belépett a házisárk…ö-ö-ö…tündér… 😀 😀

Nade komolyra fordítva a szót: az elmúlt évek alatt mi is sokat változtunk, csiszolódtunk, formálódtunk…és köszönet mindenkinek, aki eddigi pályámon segített vagy elkísért…

…a többit a srácoknál olvashatjátok… 😛