Az a bizonyos kis fekete…
Melyik nő nem kereste még egy – egy party vagy estély közeledtével
azt a bizonyos tökéletes kis feketét?
Íme néhány ötletadó darab…és egy kis divattörténet…olvass tovább…
The Little Black Dress
A skicc, amely forradalmasította (a nemcsak) az alkami öltözékről való gondolkodást…
1926 – ban Chanel ezzel az alkalmi ruhának szánt rajzzal debütált az amerikai Vogue magazinban – és „kiverte a biztosítékot”.
Hatalmas felzúdulást keltett: a kritikusok művészietlennek és személytelennek titulálták az új irányvonalat mutató öltözéket.
Márcsak azért is, mert nem utolsó, de leginkább első sorban egészen eddig a pillanatig a fekete a gyász színe és az idős asszonyok „kiváltsága” volt – méghozzá „emberemlékezet” óta…és van itt mégvalami…
Ehhez kapcsolódóan nagyon fontos figyelembe vennünk az adott korszak társadalmainak általános közhangulatát, melyet az első világháború okozta súlyos megrázkódtatás, és az ebből való “felállás” mind emberi, mind gazdasági szempontból teljességgel áthatott.
Feltétlenül ki kell emelni, hogy Chanel kivételes, egyedi látásmódja talán mégsemcsak tudatos módon, hanem női intuíciói, beleérzőképessége által válhatott a társadalomszemlélet – formálás meghatározó alakjává.
Hiszen az általános közhangulat és a gazdasági nehézségek okozta anyaghiány közepette (gondoljunk csak az előző korszakok, a bár már eddigre jócskán szelídült, de még így is hatalmas anyagmennyiséget -, és kiváltképp a főúri körökben, óriási összegeket felemésztő ruha – és ékszerkölteményekre) egy olyan jól megtervezett, „all in one” kreációt alkotott, amely magában hivatott hordozni az egyszerűséget, az „összeszedettséget”, az időtállóságot, és, ami az elkövetkezendő időkben a legfontosabbá válik: a mindenki számára való megfizethetőséget, és a kényelmet.
A háború befejeztével ugyanis, a gazdasági nehézségek, és az újjáépítés szükségszerűsége magával vonta a klasszikus “kisasszonykor” leáldozását is, amikoris a nőknek a hadiveszteségek okán, sokszor férfi nélkül, vagyon nélkül maradva kellett talpra állni. Bár az uradalmak vagy netalán egy ország vezetésének, másrészről az alsóbbrendűnek tartott társadalmi rétegek tagjaiként a kemény munka tudománya eddig is jelen volt a nők életében, a háború utáni időszakban a nőkre háruló munkaterhek jelentősen átalakultak. Így lassanként körvonalazódni kezdett a mai “dolgozó nő” alakja, attitűdje.
Mivel maga a ruha alapvetően minden cicomától mentes lett, Chanel arra is koncepciót hozott, hogy viselője, a pőre ember, aki alapvetően szintén minden cicomától mentes!, öltözékével mégis, továbbra is eltéveszthetetlen jelenséggé, egyedivé lehessen. Ennek megoldását pedig az egyénhez közelálló kiegészítők viselésében látta.
A veszteségek, a gyász, és az általános, még megrázkódtatásaiból ébredező társadalmi közhangulat közepette megalkotta tehát a kis fekete ruhát, mely letisztult, és mindenki számára elérhető kényelmet, ugyanakkor eleganciát jelenthetett, és amely a sokszor egyetlenként megmaradt kincsekkel, egy – egy családi vagy saját ékszerrel (mely kitündöklik a kor közhangulatát meghatározó sötét alapból) könnyedén egyedivé tehető…és hitt a koncepciójában…
A nagyközönség pedig idővel őt igazolta: a „kis feketét” a közvélemény csaknem száz éve a jó ízléssel és az eleganciával azonosítja. …és ami talán a legfontosabb: így alakulhatott az akkori társadalmi normák szerint is igen szigorúan kezelendő gyász színe a modern, pazarlástól mentes, elegáns, egyedi, és mégis a társadalom elvárásainak megfelelő, dolgozó nő védjegyévé… Mostmár azt is tudjuk: nem véletlenül…
Nem mellesleg, számos keleti kultúrában a sötétkék színt és a feketét ma is a víz, a tenger mélyéről fakadó élet, valamint ahogy ezt nálunk is, az éjszaka szimbólumának tekintik, gyász idején pedig fehérbe öltöznek. Ez sem véletlen.
…és mennyivel jobb érzés, ha az éj leple a nyugalmat, a nő, az anya ölének lágyságát és szeretetteljeségét, az életet adó víz szimbolikáját, a pihenést, feltöltődést, egy jó társaságban eltöltött klassz estét, és a Nap (Férfi) fényében fürdő Hold (Nő) ezüstös színét jelenti a félelmeink, és a lehetséges, alattomosan ránk leselkedő veszedelmek helyett. (Persze, azért ne legyünk naivak…)
Ezért mi is azt válasszuk, ami kényelmes, kedves a szívünknek, és valóban igazi nőnek érezzük benne magunkat…és ezzel, azt hiszem, sokan egyetértünk…