Zoli
gitár, szólóének, vokál
A zene szeretetét Édesapámtól örököltem, hiszen maga is játszott egy zenekarban. Emlékszem, négy éves voltam, mikor hazahozta a dobfelszerelését és otthon gyakorolt. Amikor felállt a dob mögül, leültem a helyére, és ott folytattam, ahol ő abbahagyta. Valahogy így kezdődött a „Nagy Szerelem”…
Így a szüleim zenesuliba írattak, zongora tagozatra, amit mellesleg soha nem szerettem…azt hiszem, akkorra annyira elvarázsolt a dobszerkó, hogy az iskolában is mindig az ütő – terem környékén „ólálkodtam”…
Közben Édesapámék természetesen hétről – hétre zenéltek, és mire 7 – 8 éves lettem, már nagyon sokszor elvitt magával. Így előfordult, hogy megengedték, hogy hol a dobost, hol a billentyűst helyettesítsem…Az első esküvő, melyet végigdoboltam, kilenc éves koromban volt…
Egyre jobban elkezdett érdekelni a gitár is, így eldöntöttem, hogy más gitárosoktól ellesve a fogásokat, technikákat, autodidakta módon elkezdem képezni magam.
Majd Édesapám kiszállt a zenekarából, és, mivel addigra már az egész repertoárt ismertem, nem volt kétséges, hogy én veszem át a helyét, a billentyű mögött.
1995 – ben mindössze tizennyolc éves voltam, mikor úgy éreztem, váltanom kell. Így egy új zenekarhoz szegődtem. Ez volt a Dió Band.
Mint minden fiatal, bár nem voltam már „pályakezdő”, de én is kerestem az utam, zenei vonalon is.
Ezért 1997 – ben átigazoltam a Cheops Zenekarba, akiket kölyök korom óta ismerek és szeretek…de itt sem fogott igazán a hely…
1999 – ben megismerkedtem Villás Öcsivel és Turuczkai Imivel, akik addigra már szintén évek óta együtt zenéltek. A szimpátia kölcsönösnek bizonyult, így 2000. január 1 – jén, ünnepélyes keretek között megalapítottuk a Jam Zenekart…
Három, szép, együtt töltött „legényév” után minket is megérintett a változás szele…Ugyanis: mi is megéreztük, hogy nő nélkül egy élőzenekarban sem élet az élet…
2003. januárjában pedig az akkori állandó klubhelyünk, a debreceni John Bull Pub ajtaján egyszercsak belépett a házisárk…ö-ö-ö…tündér… ? ?
Nade komolyra fordítva a szót: az elmúlt évek alatt mi is sokat változtunk, csiszolódtunk, formálódtunk…és köszönet mindenkinek, aki eddigi pályámon segített vagy elkísért…
…a többit a srácoknál olvashatjátok… ?